Mint mindig,most is mélyebben vagyok mint bármikor máskor.Annyira fáj a hiány.Szerintem nem sok ember tudja átérezni mi is ez tulajdonképpen. Annyira jól éreztem magam hogy azt le se tudom írni.Felvásároljuk Luxemburgot! és a többi jelszó. Gyönyörű magnóliafák, a zöldellő völgy fákkal és hatalmas füves gyepekkel. A fiúk akiket csúnyán kijáccottunk :D ... "Lá ártiszté"! És persze Churcill és Ghandi. A szökőkutak csokival vagy vízzel,amin Ullahot megúsztattuk,a szirmok alatt üldögéltünk és halgatnom kellett a francia beszélgetést,de még az is élvezet volt mert veled voltam.Minden egyes pillanat boldog amikot együtt vagyunk, de amikor rájövök hogy milyen rossz egyedül legszívesebben nem is mondom el miket csinálnék. Ráadásul egyfolytában fáj a hátam egy ponton és folyik a taknyom,de azért rágyujtok mert most ez és az evés meg az alvás a fő örömforrás. Nem úgy mint a 100 euró a csokis eper a csoki és a csokis nyalóka,némi honfoglaló és a kalapban festegetés és fotózás. Istenem. Fantasztikusan éreztem magam. Köszönöm! www.youtube.com/watch

és a felhők felülröl is csodálatosak voltak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.